Prológus

Marceline Rusev

Az úgynevezett féltékenységem lassan egy éve tart. Minden akkor kezdődött mikor egy piros sport kocsi hajtott a suli területére. 

Reggel a szokásos helyünkön gyülekeztünk az évfolyamtársaimmal. Félreértés ne essék ebben a 'bandában' csak lány tagok vettek részt, mivel a srácok a majdnem három év alatt meguntak minket. Megunták, hogy folyton új pletykákon rágódunk, és hogy kibeszéljük az ellenkező neműeket nem foglalkozva azzal, hogy ők is tisztán hallották és megértették, már ha képesek felfogni az emberi nyelvet. Én nagyon szeretem őket, de úgy viselkednek mint a primitív majmok avagy mint a gorillák. 

- Szia Marceline! - harsogta Elena mikor nagyjából négy méterre lehettem a kis csipet-csapattól. A srácok terén mindig szerencsésebb volt mint akármelyik lány az iskolából. De a család terén nem. A szülei pár éve meghaltak, az öccse drogozik és a Gyámügyi hivatal a nénikéjüket jelölte ki gyámnak. Szüksége van a lelki támaszra, igyekszem is mindig mellette lenni de napi huszonnégy órában nagyon fárasztó tud lenni. Intettem, hogy hallottam, csak akkor köszöntem nekik mikor már szorosan mellettük álltam. Egy eldeformálódott kört alkottunk négyen a szőke szépség Caroline Forbes, az okos Bonnie Benett, az egyik nagyon jó barátom Elena Gilbert, és én Marceline Rusev. Az oroszos név onnan származik, hogy a felmenőim ott éltek de én még sohasem jártam ott. Máris kezdetét vette a sugdolózás és a pusmogás. A "hallottad, hogy..." és az "én úgy tudom..." kezdetű mondatok kezdetű nagy port kevertek Mystic Falls városkája felett ha ezeket Caroline mondta ki. Ő az úgynevezett méh királynő, mindent tud mindenkiről. Valahogy minden pletyka eljut hozzá. Az Ő elmondása szerint az informátorodat utálni kell és bízni benne. 

- Lassan mehetnénk mert elkésünk - javasolta Bonnie. 

- A kis srtéber fél, hogy elkésik - csípte meg a szőke hurrikán a lány arcát és gügyögött neki. Rácsapott a kezére és szúrós szemmel méregette. Még tíz perc ácsorgás után Benett már a haját tépte, nem tudott megbirkózni azzal a tudattal, hogy Ő mint jeles tanuló el fog késni. Persze a hajtépkedős részt képletesen értettem, mert legszívesebben Caroline haján javított volna amiért nem indulunk. Csiga lassúsággal haladtunk a hatalmas, négy emeletes piros és fehér színű iskolamonstrum felé. Eresztettem Elena felé egy lágy mosolyt, hogy ne vágjon már olyan búskomor képet. 

- Oda nézzetek! - harsogta Elena, mikor egy tűzpiros sportkocsi száguldozott végig az iskola parkolóján. Az autó búgása adrenalint pumpált a vénáimba melytől kezdtem megvadulni. 

- Stipi-stop! - kiabálta szőke barátnőm. 

- Még azt sem tudod, hogy fiú-e. - vágtam rá enyhén ingerülten, mert pont abban a másodpercben akartam nyitni a számat és ezt mondani. Leállította a kocsi motorját, egy magas fekete bőrdzsekis, széles vállú srác szállt ki. Napszemüveg takarta szemeit mely még titokzatosabbá tette. Szívem szerint levágtam volna a babarózsaszín táskámat a földre és rávetettem volna magamat. 

- Szia, a nevem Caroline. A tizedikesek osztály elnöke. Szeretnéd, hogy körbevezesselek az iskolában? - csapott le az alkalmon. 

- Nem, köszönöm - utasította el. Mély tökéletes hangot birtokolt melytől még jobban égetett a vágy. Kinevettem Carolinet. Elena széles mosolyt engedett a fiú irányába mire a fiú is ezt tette. Így kezdődött az ellenállhatatlan Stefan Salvatore hírneve a völgyi iskolában. Alig telt el pár hét, Ő és Elena teljesen egymásba gabalyodtak. Randiztak... csókolóztak... beszélgettek... csókolóztak... járni kezdtek és csókolóztak. Minden idejüket egymással töltötték, minket hanyagoltak. Mármint csak engem Elena ugyan úgy találkozott a többiekkel. Közös titkokat dédelgettek négyen melyből engem kihagytak. Ha szembejönnek már nem is köszönnek úgy csinálnak mintha nem is ismernének. 

 Így történt, hogy kitagadtak az Elena, Stefan, Bonnie, Caroline, Marceline csapatból. Nem tudom mit követhettem el ellenük amiért ennyire haragudnak. Bekerültem a névtelenkék közé, lerontottam a jegyeimen mert már nincs Bonnie aki korrepetáljon és órákon át szenvedjen velem azért, hogy megértsem a történelmet. Elvesztettem a legjobb barátnőimet.